A szerkesztőség csak első közlésű tanulmányokat, egyéb írásokat fogad el.

Az írásokban foglalt adatokért, esetleges szabályellenes szövegátvételért a szerzők felelnek.

A szerkesztőség a kéziratokat anonimizálva két, a témában jártas kollégával lektoráltatja. Ha a két lektori vélemény egymásnak ellentmond, akkor harmadik lektort kér fel.

Megjelenés esetén a szerzők az első megjelenés jogát (nyomtatott és elektronikus formában) átengedik a Magyar Nyelvőr kiadójának; a másodközléssel azonban szabadon rendelkezhetnek.

A kézirat külső formája:

A szöveget elektronikus formában kérjük. A kéziratnak legyen címe, a végén szerepeljen a szerző neve, beosztása, e-mail-címe, orcid-száma (ha van)!

A kéziratban lehetőség szerint mellőzzék a különleges kiemeléseket és jeleket, ezeket szükség esetén a szerkesztőséggel egyeztessék!

A tanulmányokban a hivatkozásrendszer az ún. amerikai rendszert követi. A hivatkozásrendszerben (vagyis a tanulmány végén olvasható bibliográfiában) megjelenő tétel felépítése a következő: név, évszám, cím, kiadó, hely. Részletesebben: az első egység első eleme a szerző neve, első helyen a családnév, második helyen a keresztnév (keresztnevek) kiírva és nem rövidítve. Idegen nevek (és természetesen idegen nyelvű teljes címleírások) esetében a nem magyar rendet jelölendő, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a két fő névelem közé vessző kerül. A név és az évszám között nincsen írásjel. A (szerk.), (ed.), (Hg.) betoldások szintén pont vagy vessző nélkül kerülnek a név és az évszám közé. Az első egység (szerző/szerkesztő és évszám) után pont van. A cím után szintén pont szerepel. Ha a cím több részből áll, az egyes részeket nem zárójel, nem gondolat- vagy egyéb jel választja el, hanem egyszerűen pont. A címet a kiadó megnevezése követi, szintén ponttal a végén. Ezután a megjelenési hely(ek) következ(nek), szintén ponttal lezárva. Végül az esetleges oldalszám, tól–ig esetében nagykötőjel van a két oldalszám között. A teljes címleírásban dőlt betűvel írjuk az önálló kötetcímet vagy a gyűjteményes kötet címét vagy a folyóirat címét. A tételek sorrendjét az ábécé, egy néven belül a megjelenési sorrend határozza meg. Példák:

Benkő Loránd 1988. A történeti nyelvtudomány alapjai. Tankönyvkiadó. Budapest.

Poerksen, Uwe 1995. Plastic Words. The Tyranny of Modular Language. The Pennsylvania State University Press. Univeritsy Park, Pennsylvania.

Ha egy szerzőnek több, egy évben megjelent cikke van egy bibliográfiában, a címszórészben a különbséget az évszám után a latin ábécé betűivel jelöljük:

Benkő Loránd 1988a. A történeti nyelvtudomány alapjai. Tankönyvkiadó. Budapest.

Benkő Loránd 1988b. Irodalmi nyelv – köznyelv. In: Kiss Jenő – Szűts László (szerk.): A magyar nyelv rétegződése. Akadémiai Kiadó. Budapest. 15–33.

Ha a feltüntetett tétel folyóiratban jelent meg, a cím után csak a folyóiratot jelöljük:

Kövecses Zoltán 2022. A NEMZET fogalma másként. Magyar Nyelvőr 137–64.

Ha az írásnak DOI-száma is van, az oldalszám után azt is feltüntetjük:

Pölcz Ádám 2022. A disszociatív érvelés szerepe a kritikai gondolkodás fejlesztésében. Magyar Tudomány 852–60. DOI: 10.1556/2065.183.2022.7.2

Ha a folyóirat nem évfolyamonként, hanem lapszámonként kezdi újra az oldalszámozást, akkor a következő módon kell feltüntetni a lapszámot:

Balázs Géza 2022. A művészet nyelvének születése. Uránia 1/6–23.

Ha egy cikknek több szerzője vagy egy könyvnek több szerkesztője van, akkor a szerzők, szerkesztők teljes (föntebb jelzett módon leírandó) neve közé nagykötőjel kerül.

Ha a tétel egy más(ok) által szerkesztett kötetből származik, a címleírás a következő:

Minya Károly 2021. Az okos- előtagű összetételek szemantikai vizsgálata. In: Balázs Géza (szerk.): Jelentés a magyar nyelvről, 2016–2020. Petőfi Kulturális Ügynökség. Budapest. 54–65.

Tehát: a szerző neve és az évszám után In:, majd a szerkesztő neve, a (szerk.) vagy az (ed.), vagy az (eds.) (ha többen vannak), vagy a (Hg.) stb. jelzés következik, utána újabb kettőspont, és a címleírás a már bemutatott módon.

Ha a tétel maga szerkesztett mű, szintén a szerző(k) neve szerepel a szócikk élén, a (szerk.) stb. megjelölés utána:

Grétsy László – Kovalovszky Miklós (szerk.) 1980. Nyelvművelő kézikönyv. I. Akadémiai Kiadó. Budapest.

van Dijk, Teun (ed.) (1997) Discourse as Social Interaciton. Discourse Studies: A Multidisciplinary Introduction. Volume 2. SAGE Publication, London, Thousand Oaks, Delhi.

Hivatkozások, adatközlés a szövegen belül:

A szövegközi hivatkozást mondatba szerkeszthető egységnek tekintjük, amely három elemből áll: a szerző családneve, az évszám, az oldalszám. Pl.:

Ezen belül pedig kiemelt jelentőségük van az írott nyelvváltozatoknak (Haugen 1972: 163): ezek azok, amelyeknek befolyásolásában – amint föntebb említettük – eddigi nyelvművelésünk a legnagyobb sikereket érte el.

Egyenes idézet után az idézőjel után következik a forrásmegjelölés:

Nyelvművelésünknek e tekintetben szinte mottója lehetne Kálmán Béla alábbi intése: „A nyilvánosságnak szóló beszéd, előadás közügy, azt bírálhatja és szabályozhatja a nyelvművelés – ha nem vaskalapos. A magánbeszélgetés azonban magánügy” (Kálmán 1988: 504).

A szerző neve a hivatkozásban egyúttal ágensként is szerepelhet: Rubin (1971) pedig mindezt kiegészítette az „értékelés” mozzanatával.

Több hivatkozás felsorolásakor a tételek között pontosvessző van, a sorrendet a megjelenés sorrendje határozza meg:

„A dolgozatban metaforán »fogalmi metaforát« értek” (ld. Lakoff és Johnson 1980; Kövecses 2005, 2010).

Éppígy járunk el, ha a megadott forráshoz valamit még hozzá akarunk fűzni:

„A túlszabályozás mértéke különben is mindig arányban szokott állni be nem tartásának mennyiségével” (Benkő 1988: 27; vö. még Juhász 1986: 72).

A hivatkozást toldalékolhatjuk is, a zárójelben levő évszám zárójele után kötőjellel: amint azt Haugen (1983)-ban is olvashatjuk.

A fentiek érvényesek az adatközlésre is. Az adatot dőlt betűvel írjuk, utána zárójelben közöljük a forrást (az idézőjel után itt sincsen pont).

Egyes kollektív művek, illetve folyóiratok esetében mind a szövegben, mind az irodalomban lehet rövidítésekkel élni. Például: ÉrtSz., ÉKsz., TESz., AkH., NytudÉrt., ÁNyT., MNy., Nyr., NyK., MNyj., ÉA, RetLex. Ekkor a hivatkozás így néz ki: Nyr. 120 [1996]: 121–3. nyomán.

Internetes hivatkozások kapcsán a Magyar Tudomány című folyóirat módszerét követjük. A bibliográfia végén, külön csoportban URL1,. URL2. stb. sorszámmal ellátva ezek az adatok: szerző teljes neve, ha nincs szerző, akkor a weboldal neve, ha fel van tüntetve, akkor a kiadás éve, cím, valamint URL (Utolsó letöltés: dátum). Ha az írásnak van DOI-száma, akkor azt az internethely előtt feltüntetjük. Például névvel és évszámmal ellátott hivatkozás esetén:

URL1. Balázs Géza (2013) Nyelvi szuverenitás. A nemzeti nyelvek és kultúrák változó helyzete az önrendelkezés és az identitás összefüggésében. Magyar Tudomány. http://www.matud.iif.hu/2013/04/10.htm (Letöltés: 2022. 07. 16.)

URL2. Büky László (2020) A titok szemiotikája. Magyar Tudomány. DOI: 10.1556/2065.181.2020.4.15. https://mersz.hu/mod/object.php?objazonosito=matud_f40320_i1. (Letöltés: 2022. 07. 16.)

Név nélküli szövegre való hivatkozás esetén:

URL7. mta.hu (2021): Hitelesen a vakcinákról: A COVID–19-védőoltás mint tudománykommunikációs kihívás. https://mta.hu/tudomany_hirei/hitelesen-a-vakcinakrol-a-covid-19-vedooltas-mint-tudomanykommunikacios-kihivas-111213 (Letöltés: 2022. 07. 16.)

A szövegben pedig rövidített hivatkozással, zárójelben: (URL1.) (URL2.) stb. utalunk az internetes forrásra.